Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fûben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva
A fájó õsanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyílik egy lótusz szûzi ajka
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke.

gratulálok. Jöhetnek a kérdések.

Tiszteletem Doktor Úr!

Az lenne a kérdésem, hogy megvizsgálta-e a holttestet?

Nem, én csak a háziorvos vagyok. Amikor felfedeztük a holttestet, azonnal hívtuk a csendőrséget, és ők elszállították.

- Milyen volt a kapcsolata a ház urával?
- Mit csinált azon az éjszakán? Kérjem mesélje el részletesen.

A kapcsolatunk leginkább kimerült a szakmai kérdésekben - megvizsgáltam gyakran, elláttam az orvosi feladataimat, ezen kívül nem is igazán érintkeztünk.
Aznap este a vacsora alatt egy kicsit sokat ittam, úgyhogy le is feküdtem aludni. Előtte még meglátogattam a szobalányt, de elküldött, nem volt kedve beszélgetni.

- Ki vérzékeny még a családban?
- Ön hisz a vámpírok létezésében?

Mihail és Milos kivételével mindenki, mármint a vér szerinti rokonok.
Mint a tudomány embere, nem hiszek a vámpírokban, illetve semmilyen természetfeletti dologban.

- Mit gondol, miért változtatta meg a gróf úr a végrendeletét?
- Mit gondol, miért emelte önt külön ki a többiek közül, hogy a saját családjánál is több pénzt kapjon?

Azt nem tudom, hogy mi késztette arra, hogy megváltoztassa a végrendeletét, és azt sem, hogy miért kaptam többet a fiainál. Már nagyon régóta vagyok a család szolgálatában, és minden orvosi problémájukra enyhülést adok, lehet, hogy ezt akarta ezzel a gesztussal elismerni, de meg kell, hogy mondjam, én is meglepődtem rajta.

- Hol találták meg a holttestet?
- Mit látott rajta?

A holttestet a folyoson, nem messze a grof ur szobajatol talaltuk meg.
Nagyon sok vert vesztett, de ezen kivul nem lattam rajta kulonlegeset.